Sztúpa

Mai napon elmentem Gáborral, hogy felkeressük Tar községben lévő Buddhista sztúpát a Körösi Csoma Sándor emlékparkban.

Reggel 7-kor indult a vonat a keletiből, és sima óra alatt Hatvanban voltunk az átszállásnál, tovább Tar-ra.

Hatvanig mellettem ült egy testesebb ember, megint be voltam zsúfolva: S Na de sebaj! A másik vonat valamiért kényelmesebb volt, így a következő 45 percet kényelemben töltöttük el. Tarra megérkezvén megkérdeztünk egy 30-as nőt, hogy pontosan merre is van az emlékpark, aki azt mondta nagyon messze innen, úgy 2km-re… Hát nekivágtunk annak félelmetes 2km-nek, amit 20 perc alatt lejártunk. A 21 főút mellett mentünk sokat, és hát a kocsik nem lépésben haladtak a csúszós úton így volt egy kis para :P De végül megérkeztünk, és a kietlenségben (nem szeretem a telet, úgy döntöttem :P) üdítő színfolt volt a rendezettség, és a tisztaság! 5-10 méterenként szemeteskuka, rendezett parkoló miegymás. Még nem volt nyitva semmi, de fel tudtunk menni a sztúpához. Mozgolódásunkra kijött egy ember a szomszédos házból, aki kinyitott nekünk mindent, és magunkra is hagyott. Nagyon erős helynek éreztem, az egészből áradt a nyugalom, amire rátettek a szélcsengők is. A sztúpa belsejében egy hatalmas imamalom forgott, minden fordulatkor egy csengéssel jelzett Imazászlók kísérték utunk egészen fel. Pozitív volt az egész út így visszagondolva, és letisztázva a gondolataim. Lefele menet volt egy teaház, és ajándékbolt, ami szintén hangulatos volt és füstölő illatba burkolózott bent minden. Hazafele jól telt az idő. Fényképezni nem nagyon fényképeztem, de a vasútállomások megfogtak. Lehet többet kéne fényképezni őket, van egy bájuk.
Mindenesetre a szélcsengőket még most is hallom.

Képek: