Dobogókő-túra

A Baraka által hirdetett túrát lekéstem(vasárnap 20 percenként jár a busz hajnalban, jó tudni), így felhívtam Gábort akivel mentem volna,  hogy mi legyen. Úgy döntöttünk akkor is lesz Dobogókő csak mi Dömös felől érkezünk oda így érintve Kanitz György forrást, a Szent fa kápolnát, és a Rám-szakadékot.
Dömösre érkezvén vettünk egy kis elemózsiát, majd mentünk is tovább a Kanitz György forrás felé ami első úti célunk volt. Az első pár száz méter után döbbentem rá hogy a túra bakancsom megadta magát(bakancs alja negyedrészig levált a bakancsról), és mivel elég nedves környezet volt végig: patakok, ér, pocsolya, felázott agyag-réteg, sár,  minden-mindegy alapon mentem tovább :D Felszabadító érzés amúgy :P
A forráshoz megérkeztünk, és észrevettük hogy a vakítók már itt is vakítanak.(aki érti érti, aki nem az nem:P) Nem említettem még, hogy festői szépségű látvány az egész térség. Magával ragadó, ha tehettem volna folyamatosan fényképezek :P Egy kis pihi,  és folytattuk utunk a Rám szakadék felé. Amit cross motorosok zavartak meg. 5-6 darab véglény száguldott keresztül az erdőn...na de ez van. Megérkeztünk a Rám-szakadékhoz, és a kaland elkezdődött, mert a csúszós részek fokozódtak, és hát nem csak mi voltunk ott, figyelni kellett másokra is, a tempóra is. A zuhatagig kalandos utunk volt: A vízben lévő kövek, fák, egyéb terep tárgyak csalókák voltak, rossz lépés és lábszárig süllyedsz!Aztán a lépcsősornál ki van írva hogy hétvégén, és ünnep nap csak ALULRÓL FELFELE, tehát Dömös irányából lehet haladni! Ennek ellenére jöttek minden irányból,  kétszer vissza kellett fordulni a lépcsőről, mert nem értették meg... Elhagytuk a Rám-szakadékot, hogy folytassuk utunk a cél felé időközben egyre többen lettünk, és voltak szép mondatok, az egyik nő mintegy kulturális világító toronyként magasodott fölénk, és a férjéhez intézett szavai a következők voltak: Nézd má' hogy károg aza valami!" Az a "valami" egy holló volt ami már vagy 10 perce követett minket.Mindegy folytattuk utunk, és itt kezdődtek az igazi próbák mert elkezdett esni az eső, és az amúgy is nedves környék járhatatlanná vált számomra a csodabakancsomban(csoda hogy nem esett le a talpa) :) elővettem a túrabotom hogy némi stabilitást nyerjek. Idővel olyan köd ereszkedett ránk, hogy öröm volt nézni! Látótávolság olyan 10 méter körül volt. Otthon hagytam a gps-em, így vakon mentünk, jóóóó persze nem mert ugye a turistajelzések, meg volt térkép is de olyan elhagyatottnak éreztem magam, kell nekem már a folyamatos irányítás, hogy lássam a pályát,  módosíthassak, hozzáadhassak, és nem utolsósorban a Cache-hez is kell,  amit most kihagytunk emiatt, pedig vittem a hivatalos pecsétünket is:D Megérkeztünk Dobogókőre igaz sok köszönet nem lett benne mert a köd miatt csak a korlátot láttuk. Utunk véget ért, és lementünk a busz ami levitt Pomázra. Amikor megérkeztem a Batthányi térre a HÉV végállomáshoz,  már besötétedett, így kiprobálhattam a gépem esti fényben is. Meg kell mondjam szép képeket csinál, ha megnézitek a képeket,  ami hiba van az én miattam van.
Képek: